Radnóti Miklós eddig sosem látott levele tanárához - Librarius.hu Fedezd fel Radnóti Miklós eddig ismeretlen levelezésének egy darabját, amely a költő tanárához íródott. Ez a levél nem csupán egy személyes üzenet, hanem egy betekintés a költő gondolataib
Radnóti Miklóstól meglehetősen ritkán bukkan föl ismeretlen levél és ez a mostani levelezőlapja is egészen 2017-ig rejtőzött még a kutatók előtt is.
A levelezőlap címzése világosan meghatározza a címzettet: "Nagyságos / Dr. Juhász Jenő tanár úrnak, / H. / XIV. Bosnyák u. 1/a IV. / 5.". A feladó, akit csak a keresztnevével említenek, szintén könnyen beazonosítható: "R. M. V. Pozsonyi út 1. / II. 3." Ez a cím Radnótiék lakcímét jelöli, egészen 1935-ből. A levél megszólítása egyértelmű, hiszen a címzett tanította Radnótit, aki akkoriban még Glatternak hívták.
A címzett Győri-Juhász Jenő (Pollák, 1892-1944) egy sokoldalú tanár és műfordító volt. Az első világháború viharos éveiben, 1915-ben súlyosan megsérült, és orosz hadifogságba került, ahol elsajátította az orosz nyelvet. 1918-ban merész hazaszökéssel tért vissza, majd 1919-ben bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Ezt követően középiskolai tanárként kezdett dolgozni, ahol tudását és tapasztalatait fiatalok oktatásába fektette. 1921-ben kötött házasságot Szerencsi Erikával, aki Kolozsváron született, és szintén tanári pályán dolgozott.
Radnóti mindössze 14 éves volt, amikor először találkozott Juhásszal. A húszas években ugyanis a 6. kerület Izabella utcai Fiú Felső-kereskedelmi Iskolában tanított; itt volt 1923-tól 1927-ig Radnóti franciatanára. Kapcsolatuk később is megmaradt, Radnótiék többször meglátogatták őt, és a látogatások kapcsán rendszeres volt köztük az alkalmi levélváltás, sőt: Radnóti dedikált volt tanárának.
A középiskola után pár évvel Radnóti már az első verseskötetéből (Pogány köszöntő), is adott volt franciatanárának, majd később, az 1936-os Járkálj csak, halálraítélt! kötetből is.
Az eddig ismeretlen, 1942-es levelezőlapon ez olvasható: Kedves Tanár Uram,
Tisztelt Tanár Úr! Szívből köszönjük a kedves meghívást, örömmel értesítem, hogy szombaton, 17-én részt vennénk az eseményen. Feleségem sajnos 18:30-ig tanít, így csak 19 óra körül tudunk megérkezni. Amennyiben ez túl késő lenne, kérem, jelezze ezt egy levelezőlapon. Ha nem érkezik értesítés, akkor mindenképp ott leszünk. Nagy öröm számomra, hogy egészségesen találkozhatunk, és egy kicsit beszélgethetünk. Kézcsókkal, tanítványi szeretettel és tisztelettel: Miklós
A Radnóti házaspár 1942 januárjában ellátogatott Juhászékhoz. Bár a meghívó levél nem maradt ránk, a nemrégiben előkerült válasz alapján Radnóti örömmel elfogadta a meghívást, és a látogatás időpontját is konkretizálta.
A látogatás a megbeszélt időpontban megtörtént. Ezt viszont már Radnótiné örökítette meg naplójában - némileg keresetlen szavakkal. 1942. január 17-én írta:
"Jaj, jaj, micsoda teletömött nap, és még ráadásul estefelé a "régi tanárhoz", a Győri-Juhász Jenőhöz kell menni ki a pokolba, Zuglóba. Régi adósság ez a látogatás, és egész belerokkantan jövök haza. Igazi, helyes polgári tanárcsalád, két nagy diáklány, a férfi orosz műfordító, akit elnyomnak. Az Új Időkben jelentek meg fordításai, és óriási tömeg van belőlük. Miklóst agyonolvassa, nekem azalatt rendíthetetlenül társalognom kell a különben igen kedves, de "semmi közöm hozzá" feleségével. Csakhogy túl vagyunk rajta. Bedőlök az ágyba, és alszom" (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló.1935-1946).
Radnótiné a protokolláris látogatás során meglehetősen vonakodva vette tudomásul a helyzetet, de végül mégis eleget tett a meghívásnak.
Természetesen! Íme egy egyedi átfogalmazás: "Nyilvánvaló, hogy a levél különös sorsa tragédiákkal terhelt: mind az írója, mind a címzettje nem sokkal később, csupán a származásuk miatt vesztették életüket."
