A magyargoroszlói református templom büszkén ünnepelte fennállásának százkilencvenedik évfordulóját.
Együtt, egy szívvel és lélekkel ünnepelte a magyargoroszlói református közösség temploma 190. évfordulóját. Ez az esemény nem csupán a múlt előtt való tiszteletadásról szólt, hanem a közösség összetartozásának szívhez szóló megünnepléséről is.
Vasárnap a magyargoroszlói református gyülekezet hálaadó istentisztelet keretében ünnepelte temploma 190. évfordulóját. Az esemény különleges jelentőséggel bírt, hiszen Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Szavaival arra emlékeztette a gyülekezetet, hogy a hívő ember élete Krisztussal való közös munkálkodásban nyeri el valódi értelmét. A püspök kiemelte, hogy a 190 év nem csupán az épület történetét jelenti, hanem azt a mély hitet és kitartást is, amellyel generációk óta szolgálnak és védelmezik Isten házát.
"Krisztussal együtt kell munkálkodnunk, ez a keresztény élet alapja" - mondta, majd hozzátette, úgy kell élni, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. A püspök arra buzdította a jelenlévőket, hogy vigyék magukkal Isten igéjét és szeretetét a hétköznapokba is, és munkálkodjanak továbbra is együtt Krisztussal.
Kádár György Tamás esperes igehirdetésében arra emlékeztetett, hogy az úrvacsora nem pusztán ünnepi kellék, hanem Krisztus áldozatának és az Istennel való megbékélésnek szent alkalma: "Az úrvacsora nem csupán egy ünnepi tartozék. Többet kell, hogy jelentsen annál, hiszen Jézus Krisztus élete árán kötött velünk új szövetséget."
Az esperes rámutatott: mindannyian bűnben születünk, de Krisztus áldozata által lehetőségünk van a békességre, Istennel, önmagunkkal és egymással is. "Isten nemcsak megbékéltetett önmagával, hanem megbékéltetett önmagammal is. Ez a kegyelem az úrvacsora üzenete: hogy nem vagyunk többé ellenségek, hanem Isten gyermekei."
Kis Bálint, a helyi református közösség lelkipásztora ünnepi beszédében mélyen belemerült Magyargoroszló több évszázados történetébe, és megosztotta a hallgatósággal a hit erejéből fakadó kitartást, amely generációkon át összetartotta a közösséget. A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy a falu múltja jóval az 1835-ös templomfelszentelés előtt kezdődött: már 1205-ből származó írásos említések tanúskodnak arról, hogy Magyargoroszló szláv településként már a honfoglalás előtti időszakban is létezett. A református gyülekezet kialakulásának kezdete 1597-re tehető, Beregszászi Pál első lelkipásztor tevékenységéhez kapcsolódik, aki sajnálatos módon az 1601-es csatában vesztette életét, amikor a falu, annak templomával együtt, teljes pusztulás áldozatává vált.
"A falu korábbi templomát és házait, amelyeket a pusztító események romba döntöttek, a túlélők nem a megszokott helyen építették újjá, hanem egy biztonságosabb területen, amit ma Magyargoroszló néven ismerünk" - mesélte Kis Bálint. Az új templom 1630-ban fából készült, de a tatárjárás következtében 1661-ben ez is elpusztult. Az első megmaradt egyházi relikviák 1750-ből származnak: egy ezüst úrvacsorai kanna és tányér, továbbá egy 1792-es keresztelési kaspó, amelyek mind a mai napig a gyülekezet gyűjteményében találhatók. A jelenlegi kőtemplomra vonatkozó legkorábbi emlékek 1829-ből származnak, amikor a gyülekezet letette az alapkövet. Az építkezés hat évig tartott, végül 1835-re készült el Isten háza a mellette álló haranglábbal együtt. Ekkoriban a falu lakossága 719 fő volt, közülük 356-an református vallásúak.
A parókia története 1856-ra nyúlik vissza, amikor is megépült, hogy szellemi otthont nyújtson a helyi közösség számára. A 19. század végén a gyülekezeti élet újraéledt: 1890-ben Magyargoroszlón 680 lakos élt, közülük 480-an magyar anyanyelvűek voltak, és a vallási hovatartozás alapján 478 református felekezethez tartozott. A templom 1915-ben jelentős felújításon esett át, ám a harangok sorsa a háború közepette megpecsételődött, hiszen mindkettőt hadicélokra rekvirálták. A gyülekezet 1922-ben Nagyszebenben új, 120 kg-os harangot öntetett, melynek emléke ma is ott áll a templom udvarán, mesélve a közösség kitartásáról és történelméről.
A két világháború közötti időszakban készült el az a különleges zászló, amelyet hősies helyi családok megőriztek a kommunista időszak nehézségei alatt. Ez a zászló máig a hűség és a hit szimbóluma a gyülekezet számára. 1925-ben a régi harangláb helyett egy impozáns, 25 méter magas téglatorony emelkedett, amely egy évvel később egy új, 80 kg-os harangot is kapott. Az 1922-ben öntött nagyharang azonban az évek során többször is megsérült, és 2025-re sajnos javíthatatlanná vált.
"A presbitérium határozott a templomunk 190. évfordulójának megünneplésére, és úgy döntöttünk, hogy új harangot öntetünk" - osztotta meg Kis Bálint. Az új harang, amely 150 kg súlyú, Lengyelországban készült Farkas Titus magyarországi harangmester irányítása alatt, és a "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád" felirattal ékesítik. A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy gyülekezetünk az utóbbi évek során számos felújítást végzett, és ma is élénk lelki életet él. Számos esemény zajlik: istentiszteletek, vallásórák, kátéoktatás, ifjúsági bibliaórák, gyermektáborok, vakációs bibliahetek, nőszövetségi programok, idősek vasárnapja, ifjúsági csendesnapok, mézeskalácssütési rendezvények, a 65 éven felüliek látogatása és megkántálása, adventi koszorúkészítések, közmunkák, közös karácsonyfa díszítések, ifjúsági mikulásozás, ifjúsági kántálások, adventi koncertek, gyermekkórus, bibliaórák, imaközösségi alkalmak, felnőtt kórus – és még sok minden más is gazdagítja közösségünket.
"Jelenleg 399 református tagunk van. Istené legyen a dicsőség minden gyülekezeti tagunkért, minden szolgálatért, és azért, hogy a jövő nemzedékein keresztül is munkálkodjon bennünk az Úr Szent lelke" - fogalmazott.
Az igehirdetést követően a vallásórás gyerekek verssel, énekekkel szolgáltak, emelve az ünnepség meghitt hangulatát.
Az ünnep, ahogyan Seres Dénes parlamenti képviselő kifejtette, a tisztelet és megbecsülés kifejeződése a hagyományaink és a múlt értékei iránt. Magyargoroszló közössége mély gyökereire emlékeztetve hangsúlyozta, hogy már az 1200-as években is éltek itt magyar emberek, ami világosan mutatja, hogy e vidék magyarsága és hite milyen régi múltra tekint vissza. A képviselő szavai szerint a közelgő reformáció ünnepe és a templom 190 éves fennállása különleges jelentőséggel bír a mostani esemény számára. Az elmúlt másfél évszázadban a helyi református közösség folyamatosan hozzájárult ahhoz, hogy megőrizzék és továbbépítsék mindazt, amit elődeik alkottak, hűséggel és szívvel.
Kiemelte, hogy az idők során a templomot és a parókiát többször is felújították a kor igényeihez igazodva. Ő maga is több alkalommal részese volt annak a törődésnek és áldozatkész munkának, amelynek köszönhetően a magyargoroszlói református templom ma békés, befogadó, barátságos hajlék. Hangsúlyozta, hogy mindez a közösség összefogásának eredménye. Utalva a goroszlói csatára elmondta, a történelem megtanított, hogy súlyos következménye lehet a megosztottságnak, mert egykoron a nemzeten belüli széthúzás tragédiába torkollott, és csaknem kétezer, többségében magyar katona vesztette életét.
"Ha közösen, egységben és egyetértésben dolgozunk, semmi sem állíthat meg minket a céljaink elérésében" - hangsúlyozta Seres Dénes. Példaként említette a helyi közösség által megvalósított projekteket, mint a templom, a felújított parókia, az iskola és az óvoda, amelyek mind a közös gondoskodás és összefogás eredményei. Zárásként arra ösztönözte a jelenlévőket, hogy ez az ünnep legyen üzenet a jövő generációi számára is: hittel és reménnyel őrizzük meg mindazt, amit örököltünk, és adjuk tovább az utánunk következőknek.
Dobrai Ferenc, a község polgármestere szívből jövő szavakkal üdvözölte a gyülekezetet és a vendégeket, hangsúlyozva, hogy a templom nem csupán a hit és az imádság színhelye, hanem a közösség lelke is. E falak között nemzedékek nőttek fel: itt zajlanak a keresztelések, itt kötnek esküt a fiatalok, és itt hirdetik az igét örömben és bánatban egyaránt. A polgármester szavai szerint ez az épület a múlt kincse, a jelen szilárd támasza, és a jövő számára a remény sugárzó forrása. Százkilencven év tapasztalata bizonyítja, hogy a hit, a kitartás és az összefogás minden nehézségen átsegít. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az elmúlt közel két évszázadban megőrizték és ápolták ezt az értékes örökséget, és akik szívük-lelkük minden energiáját beleadták abba, hogy a templom mindig a közösség igazi otthona maradhasson.
Az ünnepség egyik meghatározó és szívhez szóló pillanataként Kis Bálint lelkipásztor osztotta meg gondolatait a gyülekezettel. A jubileum tiszteletére egy új emléktábla került felavatásra, amelyen a 90. Zsoltár első versének szavai olvashatók: "Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre." A lelkész emlékeztetett arra, hogy a harang már 103 éve hirdette az idő múlását Magyargoroszlón. Bár a mesterek véleménye szerint a harang már "használhatatlan", a közösség elhatározta, hogy megőrzi annak emlékét, hogy a jövő generációi is megismerhessék ennek a szép hagyománynak a jelentőségét.
Az emlékmű több elemből áll, köztük az 1926-ban készült harangláb, amelyet Bíró József készített. A harang az idők során többször megrepedt, hangja ma már tompább, de értéke szimbolikus: a közösség hűségét és emlékezetét őrzi. Kis Bálint felidézte, hogy a templomhajó 190 éves (1835-2025), a templomtorony 100 éves (1925-ben épült), míg a nagy harang 103 éves, 1922-ből származik. "Százkilencven év az Isten dicsőségének szolgálatában" - fogalmazott a lelkipásztor. Zárásként köszönetet mondott Domokos Ernőnek, a magyargoroszlói baptista gyülekezet tagjának, aki az emlékművet készítette. A harangok és a templom falai ma is azt az üzenetet hordozzák, hogy a hit, a szeretet és az összetartozás képes átívelni a generációkat, és mindannyiunk feladata, hogy ezt a lelkületet megőrizzük.
